Játék Játék
  • Főoldal
  • Életpálya
  • Bibliográfia
  • Könyvajánló
  • Versek
  • Fotógaléria
  • Kapcsolat
  • Főoldal
  • Életpálya
  • Bibliográfia
  • Könyvajánló
  • Versek
  • Fotógaléria
  • Kapcsolat
  •  

Versek

Category: Versek

Juhász Anikó megjelent versei.

Játék

Azt mondták, hogy ráér még sírni, hiszen
áldott állapotban van az idő is odakinn,
vidám az erdő ördögi nyelve, mintha
fáiból kettőt-hármat most újra kieszelne.
s hozzáadna még néhány sötét, durva és
bűnös dallamot, s az valami karikás
sodorban jönne, jönne, s úgy pörögne, mint
a fedélzeten ütközetre kész angyalok; a
csábító zokogás dobpergésével ébresztené alant
a még megbúvó Napot, de lám megosztaná
magát a Holddal is ebben a köztes állapotban,
az ördög az Istennel játszik most a homokban.

Read More
Mert persze furcsa

Ott él a ház is. Kőkorba omolva.
Kicsi, mint megszigorodván, a levert rémület.
Madár fekszik az álom tetején,
szép, szép kancsós testű, puha madár;
árnyékát szél fogja össze, valami
utcahosszas ez a vonulás.
Házsongárdi a zöld futás vége és
harmadnapos a pohjolai hó, meg
ott van a ház is. Kőkorba omolva.
Mert házban a ház. A ház. Ahogy beljebb
lép. Templomaihoz fordul a tört
Idő, magát ott imákon magasabbra
vonja. Kancsókat formáz kivont tenyerén az
ősz. Meg ott él a ház is. Kőkorba omolva.

Read More
De hogy

Az este – mint felriasztott galamb –
magasba rebben, majd újra
visszaszáll; körpályán kövül
ránk a szél is, és sarkpontjait
– jobbra-balra dőlve, macskák
nyelvét fényesre törölve –
galambként fogja, röpíti, oszt-
ja, csomózza – utazunk, ember,
folyton ezt susogja: egy új
litánián, míg csöndben araszol
hozzánk a feledés, s egy disznóláb
tányérunkra (lásd: megformált s
bőséges szabadság) sietve nem kerül.

Read More
Gyermek a csónakban

Kisgyerek. Alig négyéves,
még nem tudja, mi az élet,
és mi a halál, a halállal mégis,
akár egy vénember, oly
elkerülhetetlenül szemben áll.

Kis öregembert csinált
belőle az élet, szeme a
világra még rá sem nyílhatott,
ott fenn az égi nagy konyhában
valaki nagyot hibázott, és
abban a sorsos lutrijátékban a
készülő új életre dermedő havat
és nem harmatot rakott.

Az életet még épp csak
tanulná, anya, apa mellé
odatenné a kósza felleget,
lábára hibátlan cipőt húzna,
s nagyon figyelne, ha
valaki azt magyarázná,
hogy ő most ügyetlen
volt és tévedett.

Az esőszemek halk
koppanása után csigákat
keresne kinn a járdán, s
aprócska ujjaival épp csak
végigtáncolna azok
védfalat vonó,
mégis oly sérülékeny,
oly könnyen meghaló házán.

S mégsem futhat ő,
egész nap zápor nélkül fekszik,
a tengert csupán anyja és apja
szemében látja, ahol
felmagasodik már a
féltés és rettegés szirtfoka is,
s övé csupán a gének
tudatlan lapátja.

Read More
Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest

Az állomásra mentem eléd.
Előbb az illatod emeltem le,
aztán téged is,
s hosszan néztem,
hogy kopog a cipőd mellettem.
Szatyrodban az anyai aggódás volt,
körbepakolva a szorongás érett
almáival, fejeden apróvá
zsugorodott a múlt idők
homályát idéző kalap,
kabátodon pedig helyet
kapott az ősz szúette
színe is. Nekem cipelted
az életet. Fogtad erősen
azt a szatyrot, hiába mondtam,
hogy most már gyalogolj át a
jelenkor könnyebbik felére,
s engedd, hogy a hálóból
kipotyogjanak a szorongás
kerek almái, te már megszoktad
az együttlétet velük.

S néztelek. Ahogy az emlékek
tükreiben kutat az ember,
s lát fél alakokat, kezet,
lábat, félúton elakadt mosolyt,
és lelkébe engedi újra a
harsány nevetést. S a tükrök
kvarchullámain kikelt
belőled az a lány, kikelt
belőled az a fehér ruhás
asszony, aki az életet
nekem cipelte akkor, mikor
nagy Budapest hídjain futott át,
meg a repedt emlékekbe
kapaszkodó, éhes
macskaköveken.

S te mentél…, az égre
pillantva szatyrokat még nem
kerestél. Könnyű, igyekvő
lábbal futottál az élet elé.
A hídról a Dunára látva
neked víztáncot
jártak a halak, a szürke
kőfalakat boldog dallamesővel
futották be a reggelek, mert te
nekem cipelted az életet, nekem a
fehér ruha legtöbbet ígérő
terhét, és hajadból bontottad
ki, ha kellett, a pesti éjszakát.

Read More
A mi halottaink…

A mi halottaink viszik a mi
időnket is, kis kosárkájukban
ott vannak a bepólyált
percek és megtapadva rajtuk a
az első éjszakákat
őrző kutyák ugatása is.

A halottak országában dombok,
felágaskodnak ők az ég felé,
buckáikban kerek órákat
szalad be az idő, s a dűnén
egy tegnap eldobott
perc csúszik, csúszik
boldogtalanul lefelé.

Az anyák megrepedt
üvegtálkák, az időt még
mindig maguknál tartják.
Ringatják ők a zajos gyermek-
perceket, szoknyájukon a pillanat
gyűrött töredéke, s bennük a
nagyharang az időtlen
vacsorához hív.

Read More
Halottak napja…

Halottak napja van. S mégis
hogy igyekszik a fény,
bukdácsol szegény,
valami világosabbra lelne már
ő is a csontokon.

Read More
Háló

Gondolatsarok. Ciprusok
nőnek benne. Csúcsosak,
zölden borzongó ruhákban.
Korsókat cipel egy asszony.
Vele együtt kanyarodik az
út távol messzeségbe.
Festő jön. Kezében lepkeháló.
Ciprust, asszonyt, benne
összebújni, betakarít.

Read More
Attila

A sínen… mi belőled
megmaradt…
A vonat meg csak
halad, elszalad.
Itt egy kéz, s amott
kiabál a tested.
Még a sínen is
önmagad kerested.

Kerested bús gyermek-
valódat, ki a
felnőttben sokszor
csalódhat.
S a gépházban
kergettél csillagot,
akit az ég már
nemegyszer elhagyott.
A gyógyszerek aztán
táncolni vittek,
neked jó meg rossz
angyalok is hittek…
ám madarad szárnyán
megült a föld,
és szemedben
megsűrűsödött a köd,

és egyre sűrűbb lett a
gödörben a szó,
mert meghalni keserű,
és meghalni jó,
gyermekként újra a
földhöz bújni,
síneknek vázain
bujdokolni.

Read More
Kerítések

Ahogy a citromon az íz is
sárga, úgy tartozik hozzá
ehhez a mai délutánhoz a
szőlőből kicsalt must
szaladó története.

A kerítésen meg az utcát
bámulja hosszan
egy madár, szárnyain
tegnap óta az
égből lepottyant
angyalok megnyugvásra
nem találnak,
s benn a házban
a függönyök mögé rejtve
egy öregember
utolsót beszélget
önmagával.

Read More

Támogatóink

Arbexal
Üzletpolitika
Hungary Investing
Magánház

Kategóriák

  • Egyéb írások
  • Gyermekversek
  • Idegen nyelvre lefordított versek
  • Versek

Legutóbbi bejegyzések

  • Szükséges
  • Halálod hajnala…
  • Fák
  • A bolt
  • Akár egy sáska…

Nyelv:

  • Magyar

Bejegyzések lapozása

« 1 … 4 5 6 … 16 »
ÁSZF
Adatkezelés
Honlapot készítette:
Arbexal Group Kft.
Minden jog fenntartva.
© 2024