A mi halottaink viszik a mi
időnket is, kis kosárkájukban
ott vannak a bepólyált
percek és megtapadva rajtuk a
az első éjszakákat
őrző kutyák ugatása is.
A halottak országában dombok,
felágaskodnak ők az ég felé,
buckáikban kerek órákat
szalad be az idő, s a dűnén
egy tegnap eldobott
perc csúszik, csúszik
boldogtalanul lefelé.
Az anyák megrepedt
üvegtálkák, az időt még
mindig maguknál tartják.
Ringatják ők a zajos gyermek-
perceket, szoknyájukon a pillanat
gyűrött töredéke, s bennük a
nagyharang az időtlen
vacsorához hív.
Juhász Anikó: A mi halottaink…
2016