Egy vers margójára – erkélyjelenet
Felajánlotta, hogy meghal,
hogy az időt kivezeti ereiből,
s szívének petúniáit többé nem
ülteti a közeli virágágyásokba,
hogy ezentúl csak magára néz,
az ablakba többé nem tesz
üveget, bőröndöt púposra nem
pakol, nem igyekszik part mellé
tengert is látni, fésű fogai közé
rendetlen hajat nem helyez,
könyvet koporsóban ki nem nyit,
versben mandulafát fel nem növeszt,
egeret macskához délben nem ereszt,
a körmét ollóval sehogy sem vágja,
telefont nem hallgat, félre sem helyez,
újságot néma csecsemőként ringat,
a hangokat gondosan körbefóliázza,
és szorosabbra zárja az erkélyablakot.