Fekete-fehér
Látod azt a varjút,
kedves kisbarátom,
fekete volt tegnap
ő a hólapáton.
De aztán a hó is
nekiveselkedett,
hólapátból hódomb,
ő meg Fehérke lett.
2013
Archives
Köldökgyűrű
Trikóját húzogatta, majd
egy óvatlan mozdulattal
feleresztette az ég felé.
S előtűnt bőre pipacsán
egy ezüst kört befutó
pearcing, s ahogy elővillant,
hátrébb szorult mellette
mellének évek óta
élni kész, hegyi kavicsa is.
S ő messze nézett
mezőt, gyümölcsfát,
udvart gyorsan eleresztve
a szomjas városok felé.
(2012)
Nünüke
A nünüke a pitypanggal
éhét csillapítja,
s hiába van szárnya neki,
csak a földre húzza,
sárkalapra, tószemekre és a földre húzza,
le a tóra, sárkalapra és a földre húzza.
Nünüke az égbe vágyna,
de nincs repülője,
szárnya csupán annyi neki,
mint másnak a bőre,
kicsit cserzett, fényfutotta, sötétkékes bőre,
azzal szalad reggelente fel a fénytetőre.
Bőre fogja, körbeveszi,
végigfut a testén,
a lelkét is melengeti
minden verses estén,
mézkereső, lárvarakó, felhőhajtó estén,
az estében akkor is a pitypangot keresvén.
2012
Mirzse-morzsa képernyő
Képernyőnkön mirzse-morzsa,
szaladós a kép,
autónknak fénykerekén
most is süt a pék,
mert a tükör magába rak mindent, ami szép,
mindent, ami csúf,
hoppsza, hoppsza… most mutatom, rejtem.
Mese lapján mirzse-morzsa,
ceruzás a kép,
képernyőnkön hangokban ring
esténként az ég,
mert a tükör magába rak mindent, ami szép,
mindent, ami csúf,
hoppsza, hoppsza… most mutatom, rejtem.
Folyók vizén kenu úszik,
dübörög az ég,
zivatarban cseppben látszik,
aki szeret még,
mert a tükör magába rak mindent, ami szép,
mindent, ami csúf,
hoppsza, hoppsza… most mutatom, rejtem.
2012
A mennyország szélén
A mennyország szélén volt
egy erdő, fái átnyúltak egy
másik tartományba, ahol az
angyalokon kopott kis kötények
voltak, s reggeltől napestig
füstölögtek a házi tűzhelyek.
Kacsák szaladgáltak az udvaron,
tolluk fehér volt, sok kicsi
mennydarabka fényesedett
már ott, s ahogy szétszaladtak a
barackfa ringását követve,
a narancsillatok csőrükön
jobbra-balra dőltek, ráestek
sok kopogó kavicsra, és
kerestek maguknak sok
fénytelen kötényt, hogy
abban főzhessenek a menny-
ország széli angyalok.
(2011)
Vegadal
Pók Katinka most már tudta,
jó a palacsinta,
így veszett ki hálójából
a szúnyográntotta,
semmivé lett egy perc alatt a szúnyográntotta.
Most már vegán ez a Kata,
legyeket sem érint,
s ha Pók Pali rovart óhajt,
egye saját „vérit”,
Pók Palinak azt üzenjük, egye saját „vérit”.
S ha Pók Katát testesebbé
növeszti a tészta,
esze is lesz mindjárt hozzá,
rögvest három véka,
tészta hegyén ész is nőhet, rögvest három véka.
Pók Kata a fitnesz révén
kiműveli magát,
s vega módra gyökerekig
növeszti a haját,
mindenhová szétfuttatja, növeszti a haját.
Pók Pali ott meg is állhat
idők végez’téig,
Pók Kata meg haján alszik
a vegás ebédig,
elalszik ő órákig is a vegás ebédig.
2011
Csaták
Cápauszony verekszik a vízben,
alatta halak, tengeri sünök, csigák.
Néhány polip most közelebb sündörög,
már ők is érzik a halleves illatát,
az illatát.
A Nap a felhőkkel vív küzdelmet,
még szúr is kicsit sugarával,
szétzilálja felhőfák gallyait,
s leszámol vizes guzsalyával,
guzsalyával.
Gólyánk a békába szúrja csőrét,
és haragszanak a bogarak,
Bendegúz meglöki kicsit Tündét,
és megszakítja a szavamat,
a szavamat.
2011