A nünüke a pitypanggal
éhét csillapítja,
s hiába van szárnya neki,
csak a földre húzza,
sárkalapra, tószemekre és a földre húzza,
le a tóra, sárkalapra és a földre húzza.
Nünüke az égbe vágyna,
de nincs repülője,
szárnya csupán annyi neki,
mint másnak a bőre,
kicsit cserzett, fényfutotta, sötétkékes bőre,
azzal szalad reggelente fel a fénytetőre.
Bőre fogja, körbeveszi,
végigfut a testén,
a lelkét is melengeti
minden verses estén,
mézkereső, lárvarakó, felhőhajtó estén,
az estében akkor is a pitypangot keresvén.
2012
Juhász Anikó: Nünüke
2012