(Translator: Lujza Vízi)

Somewhere the birds always fly,
somewhere time always moves…
a ski boot slides down on the mountain
the mountain ribs are not released
by the snow until tomorrow
because now there is still room for winter,
even now he breaks it from the trees
the songs of the birds
climbing out too soon,
he scrolls the icy wooden barrels
next to the pebbles,
he has the desires that round wire
the oak fence,
he beats what the slightly
scarred spring
can’t pin on him as jewelry,
he owns the inventory and
he also takes care of the day after tomorrow,
because
somewhere the birds always fly
somewhere time always moves…

Eredeti magyar szöveg:
Juhász: Anikó
Tájkép madarakkal
Valahol mindig repülnek a madarak,
valahol mindig mozog az idő…
egy síbakancs csúszik a hegyen
lefelé, a hegy bordáit csak holnap
engedi el magától végleg a hó,
mert most még helye van a télnek,
most még ő töri le a fákról a
túl hamar kikapaszkodó madarak
dalait, ő görget kavicsok mellé
jeges fahordókat, övé a vágyakat

körbedrótozó tölgyfakerítés, ő
vermeli el azt, amit ékszerként
nem tűzhet magára a kissé még
ijedős tavasz, övé a leltár és
övé a holnapután gondja is, mert
valahol mindig repülnek a madarak,
valahol mindig mozog az idő…