Gyermekversek

Kocsiúton

Öreg néni, öreg bácsi
kocsiúton ballag,
kosarukban beteges és halvány csík a holnap.

Segíts nekik úton járni, zebrán túl is messze látni,
s látod, látod,
aranyszínű, csokiszínű, napittas az ég.


Öreg néni, öreg bácsi
kicsit aluszékony,
ágyukban az álom táncol szappanbuborékon.

Segíts nekik úton járni, zebrán túl is messze látni,
s látod, látod,
aranyszínű, csokiszínű, napittas az ég.


Öreg néni, öreg bácsi
keze sokat mozgott,
kövekből az öreg szekér hegyeket elhordott.

Segíts nekik úton járni, zebrán túl is messze látni,
s látod, látod,
aranyszínű, csokiszínű, napittas az ég.


2013

Read More

Szemüveg

Az én szemüvegem
olyan, mint az álom,
vele én átjutok
hetedhéthatáron,
a szememmel átfutok hetedhéthatáron.

Meglesem a varjút
fagyos téli éjben,
látok minden aprót
sötétben és fényben,
észreveszek mindent én sötétben és fényben.

2013

Read More

Fekete-fehér

Látod azt a varjút,
kedves kisbarátom,
fekete volt tegnap
ő a hólapáton.

De aztán a hó is
nekiveselkedett,
hólapátból hódomb,
ő meg Fehérke lett.

2013

Read More

Dobozom

Dobozomba dobozt teszek,
mind mélyebbre rejtem,
titok hátán titok fekszik,
ezt is megszereltem.
.
Autónak tüdejébe
mozgásokat raktam,
ha kicsit már fáradt lenne,
elpirul és kattan.

2013

Read More

Tavasz

Harsognak a fák,
ropognak jókedvükben
az ághegyek.

Kioldják a Napot
az éjszakából
a virgonc, a havakon
futkározó
csöpp szelek.

2012

Read More

Nünüke

A nünüke a pitypanggal
éhét csillapítja,
s hiába van szárnya neki,
csak a földre húzza,
sárkalapra, tószemekre és a földre húzza,
le a tóra, sárkalapra és a földre húzza.

Nünüke az égbe vágyna,
de nincs repülője,
szárnya csupán annyi neki,
mint másnak a bőre,
kicsit cserzett, fényfutotta, sötétkékes bőre,
azzal szalad reggelente fel a fénytetőre.

Bőre fogja, körbeveszi,
végigfut a testén,
a lelkét is melengeti
minden verses estén,
mézkereső, lárvarakó, felhőhajtó estén,
az estében akkor is a pitypangot keresvén.

2012

Read More

Mirzse-morzsa képernyő

Képernyőnkön mirzse-morzsa,
szaladós a kép,
autónknak fénykerekén
most is süt a pék,

mert a tükör magába rak mindent, ami szép,
mindent, ami csúf,
hoppsza, hoppsza… most mutatom, rejtem.

Mese lapján mirzse-morzsa,
ceruzás a kép,
képernyőnkön hangokban ring
esténként az ég,

mert a tükör magába rak mindent, ami szép,
mindent, ami csúf,
hoppsza, hoppsza… most mutatom, rejtem.

Folyók vizén kenu úszik,
dübörög az ég,
zivatarban cseppben látszik,
aki szeret még,

mert a tükör magába rak mindent, ami szép,
mindent, ami csúf,
hoppsza, hoppsza… most mutatom, rejtem.

2012

Read More

Telefon

Ide lépek, oda lépek,
táncos most a kedvem,
velem együtt szöcske rebben,
átugrik a kerten.

Alvó tükröm fényezgetem,
csoda járjon rajta,
autónak megmutassa,
nagyot nőtt a barka.

Kezemben a telefonom,
gombja is piperkőc,
hangot szállít egymásnak most
két mobilos gyerkőc.

2012

Read More

Csaták

Cápauszony verekszik a vízben,
alatta halak, tengeri sünök, csigák.
Néhány polip most közelebb sündörög,
már ők is érzik a halleves illatát,
az illatát.

A Nap a felhőkkel vív küzdelmet,
még szúr is kicsit sugarával,
szétzilálja felhőfák gallyait,
s leszámol vizes guzsalyával,
guzsalyával.

Gólyánk a békába szúrja csőrét,
és haragszanak a bogarak,
Bendegúz meglöki kicsit Tündét,
és megszakítja a szavamat,
a szavamat.

2011

Read More

Vegadal

Pók Katinka most már tudta,
jó a palacsinta,
így veszett ki hálójából
a szúnyográntotta,
semmivé lett egy perc alatt a szúnyográntotta.

Most már vegán ez a Kata,
legyeket sem érint,
s ha Pók Pali rovart óhajt,
egye saját „vérit”,
Pók Palinak azt üzenjük, egye saját „vérit”.

S ha Pók Katát testesebbé
növeszti a tészta,
esze is lesz mindjárt hozzá,
rögvest három véka,
tészta hegyén ész is nőhet, rögvest három véka.

Pók Kata a fitnesz révén
kiműveli magát,
s vega módra gyökerekig
növeszti a haját,
mindenhová szétfuttatja, növeszti a haját.

Pók Pali ott meg is állhat
idők végez’téig,
Pók Kata meg haján alszik
a vegás ebédig,
elalszik ő órákig is a vegás ebédig.

2011

Read More