Gyermekversek

Betegmondóka

Cserszömörce és kamilla
torok-tündér ikrek,
aranyhajjal a kamilla
a te gégelifted.

S ha a tüdőlebenyedben
óceánok úsznak,
a dundi kis légleányok
magasabbra futnak.

Szoknyájukon havas pihék,
jégkűrjüket járják,
ha a torkod ródlipálya,
ők máris használják.

Hóembernek hópipája
leesett a földre,
és ha te most rá se rántasz,
ott marad örökre.

Fájó torkod korcsolyája
sűrűn meg-megvillan,
a kamilla fényhajától
minden fájás illan.

Kacsalábon forog máris
egészséged háza,
kiskirály vagy, mert a testnek
most már nincsen láza.

2010

Küzdelem

Macska néne, kutya bátyó
tegnap hajba kaptak,
kicsit néztek, kicsit fújtak,
aztán meg haraptak.
Macska Máli egyet gondolt,
s aztán sarkon fordult.
Kutya Kázmér se volt restebb,
s egy kutyásat mordult.

Macska Máli meghúzódott,
becsülte a lombot,
Kutya Kázmér sem hagyta el
a küzdőporondot.

Egész éjjel lesben álltak,
bősz lovag és hölgye,
reggel már csak csontjuk volt ott
és a föld göröngye.

2010

Lencsegurító

Ez a lencse olyan lencse,
benne pörög a szerencse.

Ez meg itt egy köménymag.
Kapd el, hé, ha legény vagy!

Somfaágak ránk hajolnak,
árnyékukban nyurga holnap.
Minden ágon napok járnak,
egy lencsére rátalálnak.


2010

Tájkép

Itt egy labda röppen, ott egy tó szikrázik,
a fűben két szöcske nagyokat vitázik.
Kavics alszik csendben homokáradatban,
így felejti ő, ha valami nagy baj van.
Lehunyja kőszemét s annak kőfátyolát,
így láttatja, s rejti a maga igazát.
Vonatok dohognak, sínen muzsikálnak,
zenéket visznek szét az egész világnak;
szépen elrendezett fülkemuzsikákat,
meg velük daloló fürtös Zsuzsikákat,
viszik őket Napra, pipacsos szántókra,
s a szél is ráfekszik a felhőhálókra.


2010

Összevissza a világ!

Ez a hunyor oly szepemnyi,
alig győz még dideregni.
Beborítom szóbolyhokba,
egy hangya jön csitt-csattogva.
Mögötte egy kordé üget,
szamarat húz, meg két fület.
A szamáron három szúnyog,
egyik alszik, másik dunnyog.
A harmadik terpeszbe áll,
lódarázsnak úgy szalutál.
A darázson veres mente,
tegnap ment be a seregbe.
Kezében a hunyor párja,
a sarkon két szúnyog várja.


2010

Hogy mi a halál?

Hogy mi a halál, s egy gyerek hogy tudhatna róla?
Az, tudod, olyan, mintha már nem futna napóra.
Mintha nappal nem szakadna le az éjszakáról.
S örök metszetekbe feküdne a távol.
Mintha a fának egyszer csak gyökere törne,
és lombot nem hajtana ismétlő körökbe.
Mintha a csigának széthullna a háza.
S meztelen testének lenne csupán váza.
Mintha egy labda már soha le nem hullna,
folyton átrepülne az egeken túlra.
Mintha a csillag is éjsötétté válna,
s benne foszlányokra hullna szét a lárma.

2009

A halott anya

Mert a szó, hogy ’anyu’, nekem
már olyan, mint arany hamu;
melyből ő fellángolhat éjjel,
szelek sem hordják szerteszéjjel.

Mert a szó, hogy ’anyu’, nekem
már olyan, mint nyitott kapu;
ahová éjjel besétálok,
s ott arrébb húzódik az árok.

2009

Rézi játék

Meggyógyult a rézkilincs,
most már kutyabaja sincs.
Kinyílhat a rézvilágba,
rézindájú rézi tájra,
s rezedára rátalálva
hitet tesz a rézi-mátka.
Most még rézi-rezzenet
töri meg a kedvemet.
Rásuhintok rézhajára,
Ne cipeljen rézi tájra,
ne bizony!

2009

Márton napján

Ludat eszünk Márton napján,
s az időnek vaskalapján
szaladozunk keveset.
Mikor a lúd bennünk ébred,

nekidőlünk a vén télnek,
neki havas orrlikának,
cipórejtő kosarának,
s a cipóból eddegélve
szaladozunk be a télbe.
Hasunk alatt viszünk ludat,
mert, ki Márton, mind így mulat.

2009

Hé, óceán!

Hé, óceán!
   de jó neked,
   hogy medredet
   leteheted.
Leteheted,
   ha földre lépsz,
   jávorfájú
   földre lépsz.
Csavarogjál
   hát óceán
   kék bogáncsú
   út porán.
S ösvényed majd
   ide hozd, kék világát
   is ránk bogozd
   víg pezsgésekkel.


2009