Most hallgatnak a szökőkutak,
vascsövekbe költözött a
zene vissza,
alszanak Szeged angyalai,
szemükben még az
éjszaka is tiszta;
a Kárász utcán tegnap
egy bronzszobor még
nekünk hegedült,
a kávézókban
megfehérednek a csészék,
és a pincér holnap már
nem lesz egyedül.
A körúton az idő
biciklikre száll,
s kicsit lassítana, ha
autón száguld
igyekvő vezetője;
a kirakatban némák
a próbababák,
egyiket elhagyta
a minap szeretője,
így most már
magányát öleli
magához az üveg-
falak mögött állva,
egy kiskamasz
futtában rákacsint,
s gondolatban máris ráülteti
egy próbababás ágyra.