Ott, a város szélén már magasabbra
nőttek a lélekbunkerek,

s ha este jött, a csizmák hegyére
ismeretlen hangok kuporodtak,
s becsattogott hozzánk az
éjjel is, de hiába vigyázott, a
bokrokba folyton leejtette
a repülőket, és sírjuk lett a
szánkból kidagadó csönd,

majd a mennyei lapát is előkerült,
s összébb terelte
a szétkergetett csontokat,
más repülőkre akasztotta
rá az elhullott lelkeket,
mert a repülők folyton csak
repültek, és magukkal
repítették az időnek
emberhosszú szalagjait is.