Milyen hosszú csend a halott csendje,
az ágytámlától elér az egekig.
A szemében a múlt metropolisza
alszik, az ő járdáin megáll a mozdulat,
a kirakatban repedt és foncsoros a tükör,
a fákon, akár a félig kibomlott haj, a
gallyakra telepszik az idő, s a
veréb most már képzeletben
ugrálja körbe folyton a percgolyót.
Milyen hosszú csend a halott csendje,
az ágytámlától elér az egekig.
Mert annak a csendnek két utcája van,
és nyolc utcája van, s utcája
annyi már, hogy belátni képtelenség,
elfut mind… bele abba az éjszakába,
ahol a csillagoknak nincsen hangja,
csak csendje van, és van még csendhez
támasztott Göncölszekere.
Juhász Anikó: Milyen hosszú csend a halott csendje…
2017