Mert a földekre pakolta le
mindenét, s hozzáillesztette
masninak két kezét; napjait
földes cserepekbe hordta, földre
ült le aztán, földnek a bokorba,
belőle nőtt ki a kökénycserjék
ága, amely gallyat ereszt fel a
félhomályba, földes macskák
jöttek, földegeret ettek, a Föld
gyűrűje körül holdak elpörögtek,
földet értek aztán, földön hidak
voltak, minden holdat fel az
emeletig toltak, földön kiabáltak,
földön akasztottak, földön merevültek
holdakká a holtak, földön hidegedtek,
földön melegedtek, a nőkből is
lassan földanyókák lettek, föld-
férfiak jöttek, földre települtek,
a föld mélyén aztán mégis fel-
hevültek, földgyereket vártak,
dobálták a Holdhoz, ahogy illik
ez egy „képzett” földlakóhoz.
Juhász Anikó: Földes ének
2017