Akár egy sáska, úgy mozgatja előttem
leveleit egy növény, morog, azt mondja,
száraz fenn az ég, s mint porcelánok,
úgy törnek tegnap óta az ágak a
bokrokon. Ő meg nedvességtől csöpögő
füveket szeretne, azt, hogy a kertben
még éjjel is kinyíljon a tearózsa, a víz
minden fodrán külön fusson át,
a földeken az utak bögréi szomjasak
ne maradjanak, a halott asztalán
teli pohár magasodjon,
a veréb minden ugrásánál egy
pocsolya legyen, a szomj morgása
hallgatássá csituljon, teli legyen a
vizek megtalált örömével, akár egy
végleg megnyugvó felhődarab.


2011