a határokra hullott. Két elektron,
két tenyér. Az egyik fémekben áramlás,
a másik egyszerűbb: össze-
fordulásesély – mondaná Freud, ha
álmában egy csónak útra kelne, s
vizeknek tenyérnyi ágain zöld
fényű szigetekre lelne, mert a
zöld – míg holtakon nem látod –
mégis egyszerű; fa, fű, lombkorona
ő, s csak ecsettel hozzáigazítva a
pirosabb nedű, a vér, a század
masszív szégyenfoltja… S ki tudja –
vajon ő a fényesebb terű, gyors
elektronbálna, avagy nem több mint
repedt partra vetett, élni vágyó potyka?
Juhász Anikó: A megvilágítás
2014