Mottó:

(az I. világháború áldozatainak)

a háború tükör, melyben naponta összetöröd magad,
a háború kert, ahol kés növekszik a faágak alatt,
a háború idő – a bogár a halott szemén csak befelé repül,
a háború zene – a vonó a holttesten gránátként hegedül.

a háború a lövészárkok hosszú reggele,
a háború a szögesdrótok keskeny hajnala,
a háború az Ég és Föld szemhéjcsukódása,
a háború a lélek szerterobbanása,
a háború a füst, a gáz s a gázzá lett katona,
a háború a srapnelgolyók méhecskehada,
a háború a konzerv s a hűtővíz a szájban,
a háború az alkohol a megrettent májban,

a háború a metszet… és az acélzivatar,
a háború a táj, mely rád lő, s folyton kitakar,
a háború falu, hol gyökerét siratja a fa,
a háború város, betonházak beszűkült ablaka,
a háború sisak, amelyben elfér a haj, és elfér a vér,
a háború a csonk és a mélyen elvermelt tenyér,
a háború a hang, mely lecsüng a nyelvről,
a háború a csecsemő, ki nem kap már a tejből,
a háború a pokol elülső és hátsó udvara,
a háború a katona belső-zsebének fotó-asszonya,
a háború a fedezék, az idő itt nem tartóztat hosszan,
a háború a kalauz s a sürgöny a frontvonatokban,
a háború a koszos kártya, ahol az élet az aduász,
a háború a pincemély, itt őriz disznót a kanász,
a háború a szanitéc, ki végigfut a katonák között,
a háború az esemény, melyhez mindig van közöd,
a háború az állólámpa, megfordult Mennyország az Ég alatt,
a háború az írás, igen, ember-rovás sok sérült kép alatt…