Gyermekversek

Az erdőbe mentünk tegnap…

Az erdőbe mentünk tegnap,
hisz Zorka odavágyott,

s amikor a Nap is kibújt,
szoknyáján a fényfa táncolt,

jobbra dőlt, balra dőlt, az eget karcolta,
s a susogós levélvilág mind Zorkát ringatta,
óvodások gyerekhadát egyre inkább mozgatta,
mozgatta.



Az erdőbe mentünk tegnap,
hisz Áron odavágyott,

s amikor a Nap is kibújt,
cipőjén a fényfa táncolt,

jobbra dőlt, balra dőlt, az eget karcolta,
s a susogós levélvilág mind Áront ringatta,
óvodások gyerekhadát egyre inkább mozgatta,
mozgatta.



Az erdőbe mentünk tegnap,
hisz Panka odavágyott,

s amikor a Nap is kibújt,
sapkáján a fényfa táncolt,

jobbra dőlt, balra dőlt, az eget karcolta,
s a susogós levélvilág mind Pankát ringatta,
óvodások gyerekhadát egyre inkább mozgatta,
mozgatta.



2014

Read More

Sorban

Egy, kettő, három, négy,
katicára pettyet tégy,
éjszakára csillagot,
vak házakra ablakot,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
domboldalon kettőt lépj,
margarétát, ha találsz,
rügyet bonthat a kanász,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
hajnalban még magad légy,
tóban nézd az arcodat,
nyisd tágabbra markodat,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
a kavicsra napot tégy,
tó partjára bokrokat,
az álmokra tornyokat,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy kettő három, négy,
tücsök mellett ül a légy,
a képernyőn kék felhő,
nyílhat már az esernyő,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
felhő mellé felhőt tégy,
abból csavarj esőket,
folyó mellé mezőket,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
míg számolod, okos légy,
pusztán növessz virágot,
simogasd a világot,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

2014

Read More

A hintában az a jó…

A hintában az a jó, hogy
fel is, le is szállhat,
és nem úgy, mint az egeken
terpeszkedő bánat,
egyre messzebb igyekvő, hórihorgas bánat.

Napernyőben az a jó, hogy
melegben pöröghet,
és nem úgy, mint a hóember,
ki jégen döcöghet,
egyre jobban dideregve jégjárdán döcöghet.

Szemüvegben az a jó, hogy
mindent közel hozhat,
és nem úgy, mint a távol ég,
ki felhőn kapaszkodhat,
egyre messzebb settenkedő felhőn kapaszkodhat.

2014

Read More

Sodrásban

Búgócsiga pörgésében
kavarog a nyár is,
margaréta szirmaiban
a tél üvegtál is,
ott bújik meg, ott kucorog
a tél összes búja,
jégcsaporrát ott a tél is vékonyabbra húzza,
vékonyabbra húzza.

Plüssegerünk hosszú farkán
bolyhodzik a macska,
a futásban kimerült már,
s deres a sajtocska,
ott bújik meg, ott kucorog
a tél összes búja,
jégcsaporrát ott a tél is vékonyabbra húzza,
vékonyabbra húzza.

2014

Read More

Mini kivi

Ez a kivi olyan mini,
nőni kéne neki,
azt hiszi e mini kivi,
senki sem szereti,

figyelj, mini, ez nem igaz,
savanykás a nóta,

az ferdített,
az hazudott,
ki ezt így dalolta.

az ferdített,
az hazudott,
ki ezt így dalolta.

2014

Read More

Föld hasában, Hold gyomrában…

Föld hasában, Hold gyomrában
kövek élesednek,
ha felnézel, azt is látod,
éjjel fényesednek,
kipirulnak, úgy izgulnak, madarat is tűzbe húznak,
most kapdosd el őket.

Föld hasában, Hold gyomrában
tükrök sorakoznak,
ha lenézel, azt is látod,
hogy ott lurkók vannak,
kipirulnak, úgy izgulnak, madarat is tűzbe húznak,
most kapdosd el őket.

2014

Read More

Jéglétra

Jéglétrámon lépegetek,
csusszanós fokokon,
de ha egyszer ott fenn vagyok,
még a nap is nekem ragyog,
és citerákon sistereg, sistereg az ég.

Jéglétrámmal égbe vágyom,
holdcicám keresem,
a bajuszán egér billen,
rajta túl már semmi sincsen,
és citerákon sistereg, sistereg az ég.

Jéglétrám is lassan olvad,
szétrajzik homokon,
kicsi tócsa, nagyobb tócsa,
most már jön a tűz-fogócska,
és citerákon sistereg, sistereg az ég.

2014

Read More

Tengerhívogató

Megfogtam egy kagylócskát,
csúszós volt a szája,
véres lett a kisujjam,
ráfekszik egy ágra.

Hej, tenger, gyere ki, gyógyíts meg,
gyógyíts meg!


Megfogtam egy rákocskát,
ollójával vágott,
hullámmama rá is szólt:
ne csinálj most árkot!

Hej, tenger, gyere ki, gyógyíts meg,
gyógyíts meg!


Megfogtam egy kősziklát,
rám pattogzott menten,
hátrafelé ugorva
egy vödörbe estem.

Hej, tenger, gyere ki, gyógyíts meg,
gyógyíts meg!


Megfogtam egy polipot,
rám fonódott lába,
édes-kedves polipom,
nehéz ez a zárka.

Hej, tenger, gyere ki, gyógyíts meg,
gyógyíts meg!

2014

Read More

Néha, néha ez vagyok…

A lelkem egy nagy tulipán,
néha piros, néha sárga, néha mirzse-morzsa,

amikor meg fehérré lesz,
tiszta, mint az utcán járó,
egeret is futni hagyó
fehér macska, selymes macska orra.


A lelkemben futóhomok,
néha köves, néha kvarcos, néha mirzse-morzsa,

amikor meg simává lesz,
úgy pörög, mint a repülő
fennen járó, eget szántó,
tükörcsíkon ingó-bingó orra.

2014

Read More

Robot

Robotommal összevesztem,
összevissza pakolt,
tortára sót hintett,
tejbe répát rakott.

Robotomat megintettem,
legyen esze neki,
hiszen emberapa
észt is adott neki.

2014

Read More