Vízzel van a vödör tele,
megindult a Nap szekere,
gördül már az égen, távol,
mellette a hajnal rámol.
Kipakolja minden vágyát,
hogy szeretne fényes lámpát,
fényes lámpát fenn az égen,
de csak Napunk személyében.
Éledeznek már a felhők,
ők lesznek most itt a szerzők,
szerzői egy esős napnak,
mikor vígan tombolhatnak.
Rápördülnek száraz fűre,
vonót húznak hegedűre,
vonót húznak hosszan rája,
így nyílik majd dalra szája.