A pincér egy hatalmas tállal fordult ki a konyhából. A tál közepén egy ropogósra sült gúnár terpeszkedett. A pincér, miközben egyensúlyozott, néhány percre hazagondolt. Az anyjára, aki otthon feküdt, s napok óta a halált várta. A pincér gondolatban már a gúnár tollát pakolta egy lenvászon párnába, amivel nehezen lélegző anyjának könnyítette volna meg a pihenést. Kicsi volt már az anyja, a teste is alig több mint egy tollpihe.
S a pincér mindeközben eljutott az asztalig, ahonnan a rendelést leadták. Az asztal mellett egy újságot olvasó ember üldögélt. Az asztalon pohár, mellette hamutartó – vastagon takarta a dohányfüst.
– Gúnár – mondta a pincér.
– Hogy? – nézett fel a vendég.
– Gúnár – ismételte a pincér.
A vendég felemelte a tekintetét. S azt mondta:
– Pőre.
– Hogy, kérem? – kérdezett vissza a pincér.
– Pőre, nagyon pőre. A tolla hol van?
– Milyen tolla? – lepődött meg a pincér.
– A gúnártolla – sziszegte a vendég.
– Megsült – így a pincér.
– Hány percig sült? – kérdezett rá a vendég.
– Negyven – mondta szemrebbenés nélkül a pincér.
– Láthatnám? – szisszent fel a vendég.
– Majd, ha csonkig égett – hűtötte le a pincér. S ekkor gyújtotta meg a gúnárból kilógó kanócot.
2011
S a pincér mindeközben eljutott az asztalig, ahonnan a rendelést leadták. Az asztal mellett egy újságot olvasó ember üldögélt. Az asztalon pohár, mellette hamutartó – vastagon takarta a dohányfüst.
– Gúnár – mondta a pincér.
– Hogy? – nézett fel a vendég.
– Gúnár – ismételte a pincér.
A vendég felemelte a tekintetét. S azt mondta:
– Pőre.
– Hogy, kérem? – kérdezett vissza a pincér.
– Pőre, nagyon pőre. A tolla hol van?
– Milyen tolla? – lepődött meg a pincér.
– A gúnártolla – sziszegte a vendég.
– Megsült – így a pincér.
– Hány percig sült? – kérdezett rá a vendég.
– Negyven – mondta szemrebbenés nélkül a pincér.
– Láthatnám? – szisszent fel a vendég.
– Majd, ha csonkig égett – hűtötte le a pincér. S ekkor gyújtotta meg a gúnárból kilógó kanócot.
2011