Juhász Anikó megjelent gyermekversei
Ónos eső esik, a talpak
csúsznak vagy jegesen
muzsikálnak, a nénik és
a bácsik meg száz
dühös aszfalttal vitáznak;
függönyét egy fa is
óvatosan húzza, ha onnan
egy hólomb leesik, nem lesz
szakács a kukta;
lesz neki ehelyett higany
hőmérője, a bukták meg
ülhetnek le a lepedőre,
a doktor is írhat kukta-
gyógyszereket, a szakács
meg adhat bukta pótszereket,
mert éhen marad akkor
Pál, Viola és Panna, és
odalesz, meglátod, a
gyomruk lakodalma.
2008
Hideg van, a számban zúzmara
didereg, és csizmámon jég-
virágok magasba nyílnak, a
járdán egy zebra magában kesereg,
csak az úton látszik egy autó
száguldó bősz tapírnak, a földön a
gödrök délfelé már kocsonyásak,
lám, olvadozik bennük a jeges lélek,
az árusnál fahéjas palacsinták, de
én ma egy piruló gesztenyét kérek.
2008
Ereszkedünk le az útra,
őserdei alagútra.
Összébb simulnak a fények,
kőbe hantolt szikra lények.
Az a tó ott sárkányképű,
s olyan-olyan piros vérű…
Fogadjunk, hogy királyt evett,
meg két farkast s egy tehenet.
Cseppköveken mendegélünk,
ércvilágból ki-kilépünk.
Sárkányt, farkast odahagyva,
érkezünk meg a túlpartra.
Cseppkő cseppjén visszajőve
kapaszkodunk az időbe.
2007
Berkenyének hajlatán,
ott lakik az ükapám.
Csiszeg-csoszog a szakállán,
biz’ a ő sem mai járgány.
Kőrisfának illatán,
ott lakik az ükanyám.
Kosarában lombos erdő,
hegygerincen felszökemlő.
Akácfának ágbogán,
madaraknak szárnytollán,
hát… ottan izgek-mozgok én,
és velem ez a költemény.
2007
Pince mélyén bogár szalad,
üldözi egy lepke,
mert a lepke azt gondolja,
mindenét megette,
kamráját kiette.
Pince mélyén bogár lassul,
elfáradt a lába,
a lepke is befékez már,
a kamrája bánja,
bő kamrája bánja.