Végül elviszlek téged is, mondta a
halál, csak előbb letöröm itt e margarétát,
álló helyzetbe hozom a himbálózó kötelet,
kicsalogatom a meleget a szomszéd szobában
fekvő testből, kifárasztom a gyerekek talpa
alatt az ugrókötelet, ne félj, mert itt leszek én a
hajnalpírral, vakító fényes utcákon jövök feléd,
felkapaszkodom lépcsőin a háznak, pókok
hálójába teszek véres szúnyogot, s úgy
táncolok feléd, hogy köd se takar már,
meztelen testem elől csupán egy gyerek
szalad, botjával az öreg koldus el nem zavar,
s akkor én átlépem, át a küszöböt, melyet
egy életen át smirglizett az, kihez az én
nagyapám még kalappal fején tért be,
hogy megülve asztalánál mindennap
kicsit hosszabban mondja el, bor mellé
halált is ad az Isten nekünk, s megfoglak
én, s aztán majd azzal az ujjbeggyel érintelek,
amelyre tegnap rászállt egy okos madár,
s onnan tovább ő többé nem repült.