Túlnyomórészt a bosszúság, a felháborodás
az, mi tarka labdaként pattog már
napok óta a lépcsők alján. Előbb
csillogó íve van, látjuk benne önelégült
iróniánk, szemtelen kedvét a nagyot
akarásnak. Belefűzünk még itt-ott
valamit, két szót, négy mondatot és egy
cseréptöredéket; jó, hát jó, te magadat
még véded, de már gyanúsan messze vagy,
s gyanúsan messzebb kerülsz minden
szóval; kergetőzünk, mint szél a hóval.