Ahogy ott ültek a katonák a
porban, s mellükre díszjelként
ráült a Nap, két madár jelent
meg az etetőn, s puha fészküket
szélként hozta-vitte máris a harang.

Ők a hangokra települtek aztán,
hang-nádszálakra épült az ég is,
lágy volt a szeleknek fojtó sodra
meg egyszerre valahogy kemény
is. A madarak ültek, s ültek a
katonák sorban, egymásra néztek,
… éles szemgolyókat láttak, mert
ők voltak azok, akiket akkor az egy-
ívű és hanyatló pillanatba zártak.