A jelenségek fölényes tudású magyarázójából
hirtelen a szépség szerelmese lett. Ellentétes
utat járt be ő és a világ, amelyről eddig azt
hitte övé, s benne csillapul minden, amit csak
felszínre vetett a Föld, s mélyebbre
ejtett az Ég egykoron. Már nem töprengett
sokat sem a gondolaton, sem a művészet
sorsán, csak a fű kedvéért csípte ki
önmagát, egyenesítette ki ruhája
gyűrött töredékeit, s mindannak, ami
eddig volt, már a halálára spekulált.
Az élettel nézett szembe. Ezért vett
mély lélegzetet, s ha rájött az alhatnék,
még álmában is mindent újra kezdett.
Oda kért bebocsáttatást, ahol paradox minden
szűkmarkú következetesség, s kimondatlan
a szó, ha érzéki teste fel nem ragyog.