Hogy a gondolkodás magasabb fórumától
miképpen függnek a dolgok, s hogy micsoda
progresszió az, ha tudja, s nemcsak érzi a körte
ízét s a mennyország zamatát, s hogy mi adatik
meg a gondolatnak, ha szabadságát elveszíti,
már jó ideje ezen törte a fejét, s tudta egy napon
majd elmerül a tó vizében és a sugarak napos
partjain. Akkor mélyenszántó elhatározásról
nem esik szó, éppen csak kellő kondícióba
igyekszik hozni önmagát, de nem ahhoz, hogy
kiirtsa a fű zöldjét, s hogy eltapossa egyszer
majd a virág énekét. Magában akart meg-
merülni, pusztán csak önnönmagában, s érezte,
úgy függnek, járnak benne fel-alá az érzések,
akár a körbecirkáló és lebegő angyalok.