Nem volt valami buzgó egyesületi
lény, az összejövetelekről gyakran el-
maradozott, s tapasztalataira hagyatkozott
inkább, mintsem a szóbeszédre, ha sorsának
fonalát kellett igazgatnia. Hogy a
mennybe került-e, vagy elhatottak-e
gondolatai odáig, az sokáig kérdéses volt
a földi körökben, ha halála után
neve s alakja szóba került. Afféle
diadalmas közjátékra, mint a mennyország,
neki ideje csak ritkán maradt; sok esztendőt
gyűrt le, tavasz és nyár után az őszt is,
s amikor jöttek a tél légitámadásai, még
meglévő illúzióit is úgy szórta ki magából, hogy
nem maradt benne más, csak a konok rettenet.