Mert az Istennel mindennap
szemben állunk,
s az előszobákban
mindennap letesszük a
poros cipőt,
a tükörben angyalt vagy ördögöt
látunk, s az örömidőből
kiűzzük a télidőt.

A gallyakból leveleket
bontunk, s mint könnyű
szárnyú lepkét
hessentjük el magunktól a
gonoszt, a tükrökben
más magunkra találunk,
s töprengünk: kívül
vagy belül lehet az, mi
két magunkra megoszt?

Mert az Istennel mindennap
szemben állunk,
s az előszobákban mindennap
vetkőzhetünk,
a jövőnkben ördögöket s
angyalokat látunk,
s mi néha tőlük, máskor meg
magunktól remegünk.