Este volt… idegszálain szétpendült a csönd,
és úgy ugrált tovább, akár a hangjukról lemetszett
kiskutyák. Éles tapintással ölelődött hozzánk a
köd, a tó szinte már saját partjain üldögélt,
s hosszan-hosszan azt figyelte, mint fogja
két kezébe arcának legpontosabb vázát az őrület.

      *

Esedékes az ősz is, esedékes a tél is,
épp tegnap óta – hisz többívű mozgásba lendült
az Idő aranycsibésen csúszkáló feneke.