Egy bádogkötél volt, mit
versének közepén meggondolatlanul
otthagyott. Csak állt, sokadmagával,
(ezt szabad), nézte a harkályt
a mindig cselekvő ég alatt,
s valóra váltotta (költőnek magnifique
meg egyéb) a lefolyástalan(ok) egymásra
torlódó életét, s közben azt mondta:
pszt, macska, s köpött; a fa
száján a levél másnap is kiszökött.