A járdán lett halottá, oly
egyszerűen, ahogy az angyalok a
kőre ülnek, s fátylaik mögé rejtik
a holnapot. Körötte emberek
jöttek-mentek, sajnálták a hegedűt,
hogy az a sok korom most belepi,
hogy házfal támasztja hegedűvonóját,
s hogy még mindig hozzákötődik,
hozzá, ki a járdán lett halottá,
oly egyszerűen, ahogy az angyalok
a kőre ülnek, mert csak feküdt
ott, s előtte sort képeztek – mint
hűséges kutyák – a hegedűtokok.