Fáradt fákon hó kapaszkodik.
Csupa élet. A mennyekből jött,
mert a földről álmodott.

Arról, hogy fehér ormai hegyén a
feketebodzák is kinyílnak, a
gallyakon a feketerigók hangja
még a tél bölcsőjében is ott marad,
fekete ruháját a fiatalasszony a
tükrös szekrénybe úgy teszi be,
hogy halott csecsemőjét fel ne
ébressze, s kinn a fia, ki
a lábasok üres zenéjét hallja,
az ünnepi fehér ing örömével
várja majd a holnapot.