Egy legyezőn volt…

Egy legyezőn volt kiterítve a lelke,
a sok apró redőn átverekedve
magát kinyílt… s aztán máris
csukódott befelé.

Az ablakhoz ment. Az utcára
épp csak egy pillantást vetett.
Előbb az ablakszárnyakat
szorította össze, aztán össze-
csomózta a függöny rojtjait.

A konyhában az edényekből
kipakolta a tegnapot, a
kilincsből kiszabadította az
ajtó lidércfényét, a
sarokba ült, a lábát
maga aláhúzta, s mintha
a mennyezet ágaiba
kapaszkodna, egy jó erős
fogasra ráakaszkodott.