Az utcán egy fekete fólia.
Alatta halott.
Ő nem remeg.
Infarktus – súgják a népek.
Nézem az elomló léthegyet.
A fólia véges végén cipő.
Sérült, mint rágott sütemény.
Amott a másik lábbeli,
figyeli egy-két házbeli:
cserzett,
akár a félrefordult ember,
ha unt-öreg és aggkemény,
s csupán az arcok kicsiny templomában
esdhet feloldó bűnbocsánatot
a vánszorgó és földre hökkent menetért.

     Valaki lélekvirágot hozott.
     Siratta e semmi kis állatot.
     Testének virág kancsójába
     színes pártákat hullatott.