Csak szólunk, s mondjuk egyre-egyre,
ha a csoda nem jön, nem megyek a hegyre,
nem lengetem lábam légi levegőbe,
inkább lenn maradok fa-lombú erdőbe’,
vörösfenyők között, fehér nyírek tövén,
ott üldögélek unt hírek özönén;
ott leszek tömegben sivatagi madár,
aki bolond módra még a szárnyain jár,
s le is néz akkor egy-két cédruságra,
melyeknek gallyait a gond félbevágta;
szerelmes volt, súgják a füvek mellette,
így hát terheinek egy részét letette,
más részét átvitte, át a másvilágba,
át a kis határba, át a nagy határba.