Lassú ébredése van a napnak, s míg
ablaknak ütődik a fény, két csipás
galamb s két platánlevél egy fán még
tűnődve üldögél, hallgatja, ahogy a
fény s a lárma bevégzi mára elrendelt
dolgait. Gyerekek jönnek, kis kötélre
fogva húzzák a réteket; hálóikba
nagylombú, szétnyílt törzsű fákat s
halakból kicsúszott kopoltyúkat fognak.
Kezük formás, bakancsuk máris térdig ér.
Fehér fogaikon megáztatják a napot, mit
az este bádogvonaláról valaki nagy-nagy
körökben feléjük forgatott, s úgy élnek
tovább, mint hálókból kilépett, nagylombú,
szétnyílt törzsű fák, bár ázott esernyőjükön
egy-két posztmodern beütés, hang-, madártörme-
lék s egy kandi csecsemőfej: a háború.