A repülők tövén megnőtt a csend,
mikor a pilótába beszállt a bogár…

de aztán újra kikeltek a leejtett
tollakból a madarak, s az égbolton
rákarcolták a felhőkre az ember
száguldását, majd kinyílt a füvek,
fák öröme is… az anyák leveleken
ringatták a csecsemőket, s a
meggyfákon ágról ágra ugrálva
egyre felnőttebbé vált a Nap,
a házakban kevésbé görbült
a betonfolyosó, a katonák
csizmájából néhány pillanatra
még a béke is kivirágzott, s
Aegopolis derűjét a költők
ráhintették a hétköznapokból ki-
hajló, fáradt könyvlapokra is.