A reggel zsolozsmája, valami dalszerű
építmény ringatózik benne, oszlopain
körbeforog, a hidakat ölelő vizekben
halak pattannak ki belőle, s emlékszik ő
az éjszaka fényes párnáira, a mulatók
füstjére, s arra, ahogy a fatemplomokban
is megkondult éjfélkor az idő harangja,
ám a reggel zsolozsmája az embereket
mégis kidúdolja a házból, köpenyt,
blúzt, csattogós cipőt is rájuk énekel, vizet
simít a hajók orra előtt, hogy azon
ringatózzanak a fények és még sokáig
forogjanak körbe a dalokat tartó oszlopok.