Egy asszony lép ki a boltból,
kezében mint csukott száj a szatyor.
Együtt haragszanak.
A nő kabátjára haragja
odavarrva, oly nagy, hogy akár a
zsebéig is elér, s már nyomot hagy
maga mögött a kövön is. A szatyor meg
olyan, mint az asszony, bőre a méregtől
ráncolódik, benne levegő tolakszik
kifelé, szája keskeny, akár a fázós Nap
a megkövült város felett.

S csupán a bolt az, ami a harag
kapujában is áll-áll rendületlenül.