Itt egy labda röppen, ott egy tó szikrázik,
a fűben két szöcske nagyokat vitázik.
Kavics alszik csendben homokáradatban,
így felejti ő, ha valami nagy baj van.
Lehunyja kőszemét s annak kőfátyolát,
így láttatja, s rejti a maga igazát.
Vonatok dohognak, sínen muzsikálnak,
zenéket visznek szét az egész világnak;
szépen elrendezett fülkemuzsikákat,
meg velük daloló fürtös Zsuzsikákat,
viszik őket Napra, pipacsos szántókra,
s a szél is ráfekszik a felhőhálókra.


2010