Egy, kettő, három, négy,
katicára pettyet tégy,
éjszakára csillagot,
vak házakra ablakot,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
domboldalon kettőt lépj,
margarétát, ha találsz,
rügyet bonthat a kanász,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
hajnalban még magad légy,
tóban nézd az arcodat,
nyisd tágabbra markodat,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
a kavicsra napot tégy,
tó partjára bokrokat,
az álmokra tornyokat,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy kettő három, négy,
tücsök mellett ül a légy,
a képernyőn kék felhő,
nyílhat már az esernyő,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
felhő mellé felhőt tégy,
abból csavarj esőket,
folyó mellé mezőket,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

Egy, kettő, három, négy,
míg számolod, okos légy,
pusztán növessz virágot,
simogasd a világot,
s ott tűnjön fel egyszer-kétszer, háromszor is a nagy ég,
a hatalmas ég.

2014