Kecskeméten kecske vonult,
billegett a földön,
s több száz éves lett a város
sok harmatos őszön.

Szőlő rohant, homok futott
aranyvárosokban,
s hol folyónak medre nem lett,
megült a homokban.

Barack virult, fénylő bőrén
narancsárnyak úsztak,
égő nedvén pálinka nőtt,
s fakultak a múltak.

Petőfinek, Jókainak
itt volt iskolája,
s pennájukon az életnek
nőtt még száz virága.

A zene is otthont kapott
a mozdonyok mellett,
ahol Kodály Zoltán játszott,
ki muzsikán edzett.

Mindezt naplók tudják, mondják,
mit eleink írtak,
édesanyám füzete is
őrizte a múltat.

Aranyhomok most a város
ékes szállodája,
vendéglátó és kiáltó
nagytemplom órája.

Ezért, ha a hónak egyszer
kedve lenne hullni,
Kecskemétre gyertek ti is
aranylón barnulni!