Kavicsokat szedegettem én tegnap,
mókásak, futnak, folyton kóborolnak.
Hol dombok földhátára települnek,
hol meg a hegyek lábához leülnek,
aztán tavak partjára fekszenek ki,
víztől tanulnak hullámot szeretni,
és amíg homokban van ősi váruk,
a tenger tornyozza feljebb az álmuk.

2010