Ereszkedünk le az útra,
őserdei alagútra.
Összébb simulnak a fények,
kőbe hantolt szikra lények.
Az a tó ott sárkányképű,
s olyan-olyan piros vérű…
Fogadjunk, hogy királyt evett,
meg két farkast s egy tehenet.
Cseppköveken mendegélünk,
ércvilágból ki-kilépünk.
Sárkányt, farkast odahagyva,
érkezünk meg a túlpartra.
Cseppkő cseppjén visszajőve
kapaszkodunk az időbe.

2007